Megint elkövettem az egyik legnagyobb hibát

Mai rövid kis történetemben megint arról mesélek, hogy miért lehetetlen túl sokat kérdezned.

Rögtön az elején ki is teszem az asztalra azt a bizonyos bakancsot, hogy mit hibáztam: elhittem, amit valaki mondott nekem.

Ne gondolj azért szörnyű dolgokra, nem egy piramisjátékba rángattak bele.

Az egyik kollégám megkeresett egy nagyon konkrét és egyszerű kéréssel. Ez a részlet a történet szempontjából annyira nem fontos, röviden a lényeg: valamelyik szoftverben egy bizonyos funkció nem volt elérhető, és megkért, hogy kapcsoljam be.

Itt pedig beindult egy háromnapos tikitaki-őrület adogatás, aminek a nettó munkamennyisége hozzávetőlegesen 10 perc volt, a flow efficiency-je viszont talán 0,002.

Gyors megoldásunkat megbonyolították a kettőnk között igencsak távolra nyújtózó időzónák, na meg az is, hogy mindketten teljesen másra gondoltunk a beszélgetésben.